„Szól a rádió!” – harsogta december elsején az iskolarádió az óraközi szünetben.
Az LGT együttes 1977-ben készült népszerű dalával hívtuk fel a figyelmet arra, hogy a magyar rádiózás idén ünnepli 100. születésnapját. A jeles alkalomhoz kapcsolódva iskolánkban egy különleges minikiállítást rendeztünk.
A tárlat gerincét intézményünk rendszergazdájának, Verpeléti Ferencnek a magángyűjteményéből válogatott készülékek alkotják. Kollégánk hosszú évek óta rajongással fordul a régi és különleges rádiók felé: kutatja, gyűjti, megőrzi és gondosan karbantartja ezeket a több évtizedes, de ma is működő darabokat. Gyűjteményét ajándékba kapott és saját maga által felkutatott rádiók egyaránt gazdagítják, melyek közül most több is megtekinthető az évfordulós kiállításon.
A rádiózás múltja mellett a rádiózás jövője is megelevenedik: a diákok által készített, ötletes és egyedi rádiós logók külön kis tárlaton kaptak helyet, bemutatva, hogyan képzelik el a fiatalok a rádiózás következő évtizedeit. A látogatók így egyszerre élhetik át a rádiózás hajnalának hangulatát és a következő évszázad vízióit.
Az élményt rádiótörténeti kisfilmek is gazdagítják az aulában.
A kiállítás a téli szünet kezdetéig tekinthető meg iskolánk földszintjén, a Teleki-szobor mellett.
Minden kedves „bámészkodónak” és „nézelődőnek” kellemes időutazást kívánunk!
LGT – A rádió (Zeneszerző: Presser Gábor, Szöveg: Sztevanovity Dusán)
Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került,
Mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült.
Érces hangja felszárnyalt és messzire repült,
És egy hallgatóban megszólalt: – A próba sikerült!
S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító,
És ott volt huszonháromban az első stúdió.
És műsor gyanánt akkoriban az is megfelelt,
Ha Marcal János segédtiszt egy nótát énekelt.
R. ||: Szól a rádió, szól a rádió. :||
A Rádióról huszonnégyben feljegyezhették,
Hogy az Állatkertből sugározta az első koncertjét.
És a lemezgyártók átkozták a konkurenciát,
Mely profit nélkül árulta a Kék rapszódiát.
A közel lakó amatőrök tisztán hallották,
Mikor a csepeli adó huszonötben jó reggelt kívánt.
A magasba szöktek mindenféle furcsa antennák,
És egy ügyes diák detektoros vevőt fabrikált.
R. ||: Szól a rádió, szól a rádió. :||
A hőskorban már megtanulta minden bemondó:
Tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó!
Bár Skoff Elzát és Filotás Lilit kevesen ismerték,
Azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép.
S gyermekek a dobozban a bácsit keresték,
S a nagymamák a politúrját szépre vikszelték.
A postások a vevőktől az adót beszedték,
És fizetni kellett egyformán a jó és rossz hírért.
R. ||: Szól a rádió, szól a rádió. :||
A szokott időben – vezet a listán – három perccel múlt –
Ötödik szám a hatvanhármas – kissé beborult,
Elnézést, a vihar elvonult!
Vonul a front – közepes termés – nem hajózható –
Nyugaton kábé mínusz húsz fok és eső várható –
Ha nem tetszik, hát kikapcsolható.
R. ||: Szól a rádió, szól a rádió. :||
S ma sztereóban fogható és ebben az a jó,
Hogy a két oldalról egy időben más-más hallható.
A nagyzenekar hangzásában éppen az a szép,
Ha középen ülsz és jól figyelsz, már teljesebb a kép.
S néha zavar minket, s néha gépek zavarják,
Már zsebre vágjuk, s ha rosszul figyelsz, ő is zsebre vág.
Szép időben minden műsor tisztán fogható,
És a programban a régi dal is újra hallható:
R. ||: Szól a rádió, szól a rádió. :||
Kedves hallgatóink! A Locomotiv Gt műsorából közvetítünk!