Főrhécz Istvánné, Vera néni emlékeit felidézve így írta le a könyvtárunk történetét:
1968 szeptemberében a Budapesti Thallóczy Lajos Utcai Általános Iskolából jött át az akkori tantestület a Bikszádi utcai új lakótelepi iskola épületébe. Áthoztunk néhány száz könyvet, melyeket gondos válogatás után egy osztályteremben, üveges szekrényben tároltunk. Tehát évekig nem volt sem könyvtára, sem könyvtárosa az iskolának. A könyvek „halmazát” társadalmi munkában egy kolléga kezelte, akinek nem volt könyvtárosi szakképesítése, csak a lelkesedése. Később, a 70-es évek elején már heti órakedvezményt kapott a kolléga, és az állomány is bővült. A lelkiismeretes, tudatos állománygyarapításnak köszönhetően szépen alakult a gyűjtemény: 3-4000 kötetre bővült. Különösen Andai Lajosné földrajz szakos kolléga tett sokat a könyvtárért ezekben az években. Majd a 80-as évek elején főállású könyvtárosa lett az iskolának. Ez azt jelentette, hogy óraszámának felét a könyvtári munka tette ki. Minőségi ugrás volt ez, hiszen neki már pedagógiai és könyvtárosi szakképesítése is volt. Ám a könyvek még mindig tanteremben, zárt szekrényben voltak.
1982. március 12-e jeles nap volt az iskolai könyvtár életében! Önálló könyvtárterme lett az iskolának. A könyvek szabadpolcos rendszerben, szak- és betűrendben sorakoztak a polcokon. A könyvtár már függetlenített könyvtárossal működött. Megkezdődött a katalógusépítés, az igazi szakmai munka, a pezsgő élet a könyvtárban. Kihelyezett osztálykönyvállománnyal, és szakkabinetrendszer kiépítésével segítettük a mindennapi tanulást. Könyvtári programokkal, vetélkedőkkel próbáltuk népszerűsíteni az olvasást. Megkezdődött a rendszeres könyv- és könyvtárhasználati órák tartása a délelőtti órákba beépítve. Kerületi és budapesti bemutatókat tartottunk. Többször részt vettünk könyvtári pályázatokon: a „Mintakönyvtár” és a „Báziskönyvtár” címet többször elnyertük. Az utóbbit olvasásfejlesztés témakörben. Ez persze rengeteg munkával járt, de a főváros csak így tudott több pénzt biztosítani az állomány gyarapítására. Ezekben az években nagyon sok jó könyvet; főleg drága kézikönyveket tudtunk venni, melyeket egyébként nem sikerült volna beszereznünk a szűk beszerzési keretből. Hirtelen megnőtt az állomány – de megérte! Ahhoz, hogy annyi jó eredményt érjünk el, egy jó igazgató is kellett Pál Jánosné személyében, aki felismerte azt, hogy a könyvtár az egész iskolának alapvető forrásközpontja, és maximálisan támogatta könyvtárunkat.
Köszönet érte!
Visszatekintve: sok munka, kitartó fáradozás volt ugyan az évek során, de öröm is akadt bőven: egy-egy jól sikerült könyvtári óra, egy-egy „mesekirály” választás; a gyorsolvasási eredmények, s főleg, hogy állandóan tele volt a könyvtár gyerekekkel.
Végezetül, mint az iskola könyvtárának alapítóját, és sok évig könyvtárosát, örömmel tölt el az a tudat, hogy olyan könyvtáros vette át a könyvtárat, aki folytatja a munkámat, szívügyének tekinti ezt a feladatot szakmailag és emberileg is.
